Közszolgálati jellegű bejegyzés következik. A főszereplő egy nagy szálloda és egy nagy bank, a mellékszereplő egy régi barátom, aki másfél éve lépett be a szobalány-iparba.

A világ egyik legnagyobb szállodalánca (amit a Bárányok hallgatnak kórházigatgatója után nevezzünk Chiltonnak) alkalmazza a cimborámat. Magyarul a szállóda egyik/másik felsővezetőjének a sógóra csinál egy céget, aki a szobalányokat foglalkoztatja, vagyis a szerencsétlenek fizujából kipréselnek maguknak egy kis önkéntes bónuszt.

A szállodában, ahol a legcsóróbb vendégnek is 20.000 forintba fáj egy éjszaka, egy szobalány nem kevesebb, mint 200 forintot kap azért, hogy kiganézza a szobát, megküzdve a gyakran gecitől merev hímmaggal dúsan áztatott törülközőkkel és lepedőkkel. Egy százalék (drágább szobáknál 0.5, 0.1) a takarító jussa. Azt hiszem, a szállodabiznisz elég nyereséges lehet, még úgy is, hogy az alkalmazó cég kábé 2-3x ennyit kap egy szoba kitakarításáért.

Egyébként törülköző. Ha a Chiltonba mentek, ajánlom a saját törülköző használatát, ugyanis a neves cég gyakorlata szerint a fürdőszobát (igen, a klozetet is) a használt törcsikkel súrolják fel. Persze utána tisztára mossák, és az majdnem ugyanaz, mintha csak simán a mosodába küldenék, nem?

Szóval ezért a bérért 15 vagy mennyi szobát kell tisztára nyalni egy nap. Ha kevesebbet csinálsz (mert mondjuk nem kell aznap sokat kitakarítani, vagy elúszol a melóval), akkor levonnak a béredből. Ha a minimumnál 2vel többet csinálsz meg minden nap, akkor a fizud máris 80.000 forintra ugrik egy hónapban. Ellenberger ha ennél is többet kell takarítani (pl. éppen tele vannak vendéggel), akkor nincs több pénz.

Ez a Kelet-európai sweatshop, az ilyen húzásokért jönnek ide szívesen a nyugati befektetők. Egy belga vagy holland igazgató felröhög, ha 100%-os haszonról hall, de csak addig, amíg be nem mutatják neki egy tetszőleges magyarországi vállalat munkafeltételeit és fizetési számait.

Idáig a sztori tulajdonképpen szokványos, mindenkinek van ismerőse, aki hasonló körülmények közt dolgozik. Most jön a nagy bazmeg.

Egy hónapja a cég (nem a Chilton, hanem az alvállalkozója) nem fizetett időben. Az erre szánt zsé nyilván elment valamelyik tulaj nyaralására, vagy terepjárójára, esetleg az árvízkárosultak megsegítésére. Huzamosabb ordítozásra 20-ika környékén hajlandók voltak utalni. De a nagy sietségben, nehogy feljelentsék őket, lehagytak ezt-azt az átutalás megjegyzés rovatából. Például azt, hogy ők most bért utalnak. A Lótépés bankban viszont nem túl rugalmas az alkalmazotti gárda, úgyhogy a késve érkezett pénzt nyilván valami drogügylet profitjának, vagy eladott mellékvese árának nézték, ami ugye nem bér vagy fizetés. Vagy 10 embernek egy csapásra megszüntették az X-hitelét, és most kérik a pénzt havi egyenlő részletekben. Kicsit nagyobb részletekben, mint a chiltonos fizetés egyötöde. Ők se az arany szívükből voltak nyereségesek a válság közepén.

Eddig a sztori. A Chilton leszarja, hogy a szobáit mennyire megalázott rabszolgákkal nyalatják tisztára. Az alvállalkozó adóügyi okokból megszüntette a céget, de már alapított is egy újat, akivel a Chilton persze újra leszerződött. A Lótépés bank nem gyakorol kegyelmet, méltányosságot, megértést, emberi hozzáállást, ezeket nyilván a hitelszerződés apróbetűs része zárja ki.

A munkaügyi felügyelet néhány embere biztosan ingyen pihenhet pár napot a Chilton ÜberLichKing lakosztályában, azért nem tűnik fel nekik semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.