A miskolci rendőrkapitány borította ki a régóta túlcsorduló bilit. Általános felháborodás: a cigányok között vannak bűnözők?

Ezt eddig is tudta mindenki. Még azok is, akik éjt nappallá téve próbálják letagadni. Akárkivel beszélsz személyesen, mind tudja, elismeri, viccelődik és bosszankodik rajta, hogy igen, a cigányok között sok a bűnöző. Nyilvánosan ilyet nem szabad mondani, mert megkülönböztetés. Pásztor Albert azt monda ki, amit úgyis tud mindenki. De akkor miért háborodtak fel ennyien?

Magyarországon a romák jogainak védelmezői valahogy úgy látják a helyzetet, hogy a cigányokat ok nélkül, pusztán a bőrük színe alapján utálják, és ez az utálat távolítja el őket minden olyan helyről, ahol ki tudnának kapaszkodni a szegénységből. Ez még részben sem igaz. A cigányokat csakugyan utálják itthon - én legalábbis még nem találkoztam olyan emberrel, akinek ne lett volna róluk egy-két rossz szava - de olyannal se, akinek ne lett volna velük kapcsolatban egy-két rossz élménye.

A magyarok előítéletesek, ennél igazabbat Szíjártó Péter se mondhatna. Az is közhelyes, hogy minden előítélet mélyén meglapul az igazság egy aprócska szelete. De az emberekről csak úgy lehet levetkőztetni az előítéleteket, ha bebizonyítjuk: tévednek. Hogy amit hisznek, az nem úgy van. És ehhez nem elég annyit mondani, hogy a cigányok közül se mindenki bűnöző, mert ezt még a kurucinfó is elismeri.

De hogyan lehetne ilyesmit állítani a cigányokról, akikről naponta születik hír, és nem pozitív hangvételű. Uzsora. Nemi erőszak. Lincselés. Színesfémlopás. Gyilkosság. Rablás. Szenny és mocsok. Bokoralászarás. Nem most találtam ki, az elmúlt egy év hírei. És a magyar lakosság nem csak ezekről hall, mert ezt akár a szélsőjobboldali újságírók is kiszophatták az ujjukból. De ha a lakosság sétál Budapesten, okvetlenül belebotlik cigány hajléktalanba, paprika- és borotvapengeárusba, testközelből cigit ajánló kereskedőbe. Ha meg felszáll a buszra, láthatja, hogy a cigányok a busz padlójára köpnek. Szotyolát, tökmagot, vagy tisztán csak nyálat. A napi tapasztalat bizonyítja, hogy az előítéletek pontosak, és az jár a legjobban, aki távol tartja magát a cigányoktól.

Egy országnak van gondja a kisebbségével, akiket nem hívattunk ide, csak úgy beköltöztek. Semmi baj, mi se meghívóval érkeztünk, de akkor legalább népi szokásaink egy részét vegyék át. Úgy, mint: heti 3-4 fürdés, munka, gyereknevelés. Ezt mondja az adófizető kispolgár. És mit mond az, akinek hivatása, hogy a cigányokat felzárkóztassa az európai kultúrához? Azt mondja, legyünk türelemmel, majd egyszer, maguktól rájönnek, hogy lehet másként is. Majd kijönnek az erdőből, és beíratják a gyerekeiket az iskolába, de addig se zaklassuk őket elvárásokkal, mert az csak megnehezíti a dolgot. Ha lehántjuk az emberi jogi csomagolást a javaslataikról, az derül ki, hogy pénzzel megvesztegethetjük a cigányokat a békés együttélésért. Ha elég pénzt kapnak, akkor nem fognak lopni-rabolni.

Ez még mindig nem lenne baj, hiszen egy alapítvány embere azt mond, amit akar. De az állam ezzel tökéletesen egyetért. Küzd a szegregáció ellen, mert az mégse járja, hogy csak cigányok legyenek egy osztályban, de nem törődik azzal, hogy hányan járhatnának még (akár egy ilyen egyszínű osztályba), ha a szüleik bevinnék őket. Telepfelszámolásokat pénzel, de arra nem költ, hogy elmagyarázza az ott lakóknak: ez a hely miattad lett ilyen, és az új lakásod is ilyen lesz, ha nem törődsz vele. Egy átlagcigány helyébe képzelve magamat az állami üzenet világos:  majd mi adunk lakást, segélyt, a gyerekeidről is gondoskodunk, ha netán túl sok születik. Épp csak az ígéretek ellenoldala hiányzik, a cserébe. Cserébe legyél tiszta, tanulj, neveld a gyerekeidet, legyél jóban a szomszéddal, és dolgozz. Ha nem kapsz munkát, legalább répát meg krumplit ültess, vagy ülj be a munkaügy valamelyik tanfolyamára. Ezt nem mondja az állam, mert akkor úgy tűnne, hogy a cigányokat akaratuk ellenére próbálja rákényszeríteni valamire. Pedig ez lenne a célravezető.

És ennek a politikának köszönhetően gyorsuló ütemben érik a cigány-magyar ellentét fájdalmas robbanása. Mert ahogy a cigányoktól sem lehet elvárni, hogy bármit is tegyenek, ha mindent ingyen kapnak, a magyarok sem fogják örökké tűrni, hogy egy mindinkább kellemetlen nép élősködjön rajtuk. Az állam és az álságos jogvédők szívélyes mozdulattal gurítják a szélsőjobboldal lába elé a bársonyszőnyeget, ami a társadalmi elfogadottsághoz, aztán pedig a hatalomhoz vezet.

Pásztor úr nyilatkozata talán elindított valamit, komolyabb helyeken talán elkezdenek a lényegről beszélni. Arról, hogy a cigányok között igenis magas a bűnözők aránya, és hogy ezen változtatni kéne. Arról, hogy a cigányok viselkedése sokszor botrányos, és hogy ezen is változtatni kéne. Arról, hogy a több száz év alatt, amióta itt laknak, mi már többször megfizettük a cigányok felzárkóztatásának költségeit. Csak cserébe nem kaptunk semmit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.